Riport Miklós Tiborral!

2009.08.12 Kovács Gergely

Riport Miklós Tiborral!

Freddie Mercury Emlékkoncert a Margitszigeti Szabadtéri színpadon. Ennek kapcsán kerestük fel Miklós Tibort, aki Magyarországon színpadra vitte a darabot. Több mint huszonnyolc éve játsszák magyar nyelven az Evitát. Színházakban,

Freddie Mercury Emlékkoncert a Margitszigeti Szabadtéri színpadon. Ennek kapcsán kerestük fel Miklós Tibort, aki Magyarországon színpadra vitte a darabot.

Több mint huszonnyolc éve játsszák magyar nyelven az Evitát. Színházakban, és amatőr színpadokon egyaránt. Mi a sikere titka?

Miklós Tibor: A nyári Evita, a Győri Nemzeti Színháznak a produkciója. Ott voltam a bemutatón, nagyon meg voltam elégedve. Molnár László rendezte, aki színész, meg producer is, a Musicalszínháznak volt az egyik alapítója és vezetője. Ezt hozzák fel a Margitszigetre, szerzőként vagyok csak érintve. Örülök, hogy az Evita gyakorlatilag Magyarországon 1980 óta kisebb megszakításokkal, de szinte mindig színpadon van. Nagy örömöm volt, hogy amikor a film megérkezett Magyarországra, akkor a szövegével kapcsolatban még egyszer neki rugaszkodhattam és egy csomó mindent újra fogalmazhattam, kiegészíthettem, új anyag is került bele. Egyik legkedvesebb munkám, és az egyik legjobb darabja Webbernek, szerintem a Szupersztár után a második legjobb.

A Rockszínházban történetében ez nagyon jelentős darab volt.

Igen, mert ezzel kezdtük. Választanunk lehetett, hogy rögtön egy saját darabbal kezdünk, vagy pedig egy külföldivel. Az Evitának kaptuk meg a jogait, nagyon nagy kedvezménnyel és baráti alapon. Felejthetetlen volt az akkori szereposztással: Szakácsi Sanyival, mint Che Guevara, Kovács Krisztával mint Éva, és Harmath Bercivel mint Peron. Szolnoki Tibor mint Magaldi, Eszményi Viki mint kirúgott szerető, és egyáltalán az egész csapat élmény volt, mint ahogy a Katona Imi rendezését is nagyon szerettem. Utána a Rockszínházban, még több felújítást megért a darab, és külföldre is nagyon sokat vittük, mondhatom, hogy bejártuk vele egész Európát. Úgyhogy az Evita nekem az egyik legkedvesebbike a daraboknak és produkcióknak.

A Rockszínház elég hányatott sorsú volt.

És maradt. Most vagyunk a leghányatottabbak, mert most semmi nincsen, se épület, se támogatás, semmi.

Művészeti vezetője voltál a Rockszínháznak, rendezője, alapítója is, sok öröm, bánat, siker keserűség ért. A Pataky Művelődési Központban rendszeresen Musical Plusz előadások vannak. Valamikor a Patakyval nagyon jó kapcsolatban volt a Rockszínház.

Odahívott minket Kőbánya polgármestere, hogy a Patakyból bizonyos mértékben, és terjedelemben, legyen Rock Színház. És nagyon boldogan mentünk. Nagyon rövidre zárva, ezt a polgármestert – aki egy nagyon derék, csodálatos ember – a saját frakciója kifúrta és már rég nem polgármester és mi már rég nem vagyunk a Patakyban. Azt tudom, hogy a Pataky igazgatójával, az összes munkatársával a legjobb a barátságunk és a kapcsolatunk, és hiába akarják ők, hogy visszamenjünk, hiába akarnánk mi visszamenni, támogatás nélkül nem lehet kitermelni azt, amibe egy előadás kerül. Arról már nem is beszélve, hogy új produkciót létrehozni nem lehet. Annak idején nagyon boldogok voltunk, mert egy nagy intenzív kurzussal kezdhettünk. Egy héten át éjjel-nappal dolgoztunk, tanítottuk a társulatot és az új fiatal tehetségeket. Utána ott tudtuk megtartani a „Kiálts a szeretetért” premierjét, ha nem is gazdagon, de ki tudtuk állítani díszletben, jelmezben. Nagyon sok szép előadást játszottunk ott. Pillanatnyilag ennyi.

A Piccoló Színház szintén Rockszínházként is működött.

A Piccoló hasonlóan szép történet volt egy pontig, amíg aztán egy ügyesen adminisztráló és furakodó ifjú ember, akit én vittem oda a Pikolóba., én vittem oda a kerület kulturális életébe, a szó szoros értelmében kitúrt bennünket. Még a társulat egy részét is valamilyen módon ellenem, vagy ellenünk fordította. Innentől kezdve nagyon ronda a történet. Lényeg, hogy nem vagyunk ott sem a Bakáts téren, sem a Török Pál utcában. Hogy azóta történt-e valami jelentős, bármelyik helyen, azt nem nekem kell eldönteni. Mi ott nagyon sok új magyar bemutatót tartottunk: a Fame mellett a Rentnek a magyarországi premierje, vagy közép-európai premierje szintén nagyon jelentős dolog volt. A Bakáts téren a West Side Story rock változatának a világon elsőként és egyedüliként való színpadra vitele.

Jelenleg több musicaledet is, játsszák a budapesti színházakban, például az Abigélt.

Ez egy olyan felkérés volt, hogy nem a mi ötletünkből született a darab. Somogyi Szilárd ötlete volt és ő szerezte meg a Szabó Magdától a jogokat és ő felel a librettóért, tehát a prózai részéért a darabnak. Mi dalokat kellett hogy írjunk hozzá a Tibivel és úgy érzem, hogy egy nagyon szép teljesítmény amit csináltunk, nagyon szeretjük az egészet, úgy ahogy van, a színészekkel, az egész produkciót, mindenestül, és örülünk hogy ekkora nagy siker.

Menyasszonytánc?

A Menyasszonytánc ugyanez. Találtak egy darabot, egy Erdélyben élt magyar írónak a darabját meg az Operett Színháznak a dramaturgiájáról, a Kállai Pista bácsi és Bőhm Gyuri. Ők csinálták a librettót, bizonyos értelemben a korszerűsítését a dolognak, aztán mi írtuk a Jávori Ferivel, a dalokat.
Ha lehet, még izgalmasabb kaland volt, merthogy egészen más zenei stílus a Klezmer musical. Örültem, mert rengeteg humor lehetőség volt, a humornak sok-sok terepe akadt és ilyenkor én aztán tobzódom és elszabadulok. Most már százötven felett jár úgy tudom az előadásszám, óriási nagy dolog, és az is, hogy két új magyar darabnak lehetek az Operettben a szerzője.

Mit lehet tudni az Anna Karenináról a Madáchban?

Ugye szoktuk mondani, hogy az Anna Kareninával mint sok más dologgal, kicsit megelőztük a korunkat, mert talán, akkor nem is tudták annyira becsülni ezeket a műveket, amikor bemutattuk, amikor létrehoztuk. Hirtelenjében mindenki felfedezte.

Hallottam hogy Nagy Anikó művésznőnek írtad.

Neki írtuk. Nagyon fontos, a "tuk", mert egyrészt Kocsák Tibivel olyan a kapcsolatom, hogy az égadta világon semmit rá nem erőszakolnék. Viszont ő is dolgozott már korábban az Anikóval tudta a lehetőségeit, és azt hogy hangterjedelmi korlátok nélkül írhatott. És mivel musical operát akart írni, ezért neki óriási lehetőség volt, hogy a címszereplőnél nem voltak korlátok. Most persze ezzel feltettük mind a hárman együtt a lécet nagyon magasra, és a mai napig különböző internetes és egyéb fórumokon hiányolják az Anikót ebből az előadásból. De természetesen a Madách Színháznak szíve joga, hogy hogyan osszon szerepet. És nyilvánvaló, hogy ma, ennyi év elteltével már mi sem az Anna Kareninát álmodnánk az Anikónak, hiszen legutoljára Teréz anya volt, amit írtunk neki. Amit mi adtunk szerzők az Anikónak, legalább annyit visszakaptunk.

Augusztusban lesz egy Queen, Freddy Mercury koncerted musical színészek előadásában. Utána mik lesznek a következő munkáid?

Folyamatosan dolgozunk Kocsák Tibivel a Szegény gazdagok–on. Ez is inkább musical-operai mű, ezt most úgy írjuk hogy még nincs semmilyen színházzal megállapodásunk. Arra gondoltunk, ha majd a hatvan-hetven százalékával kész leszünk, akkor mutatjuk meg valakinek. Ez is olyan mint amikor a Freddy Mercury anyagot elkezdtem, először még rajtam kívül nem is hitt még benne senki.
Tavaly saját örömömre megírtam egy Kurt Weill operának a magyar szövegét. Street Scene - Dráma az utcán, én ezt a címet adtam. Ezt Amerikában írta, amikor már ott élt. A „Porgy és Bess-el” azonos színvonalú remekmű. Soha még Magyarországon, Közép-kelet Európában nem mutatták be, nem játszották. Most vagyok tárgyalásban egy esetleges magyar bemutatóról. De igazából, amikor nekikezdtem, akkor úgy voltam, hogy ezt a saját gyönyörűségemre, a műfajért teszem, hogy ha bárki is, bármikor ezt elő akarja venni, akkor ez legyen egy érték.

A „Vámpírok bálja” egy nagyon-nagyon népszerű darab. Szintén te írtad a musical szövegét.

A produkciót Dr. Simon Edit hozta létre. Én annyiban tudtam neki segíteni, hogy Kentaur mellett én voltam az egyetlen magyar a kreatív team-ben. Megírtam a magyar szövegét. Élveztem a munkát, nagyon szerettem és nagyon büszke vagyok rá, hogy ez a magánerővel létrehozott dolog ennyire áll a lábán. Hogy siker, és a közönség szereti. Hogy olyan emberekkel dolgozhattunk együtt, mint Polanski, és Dennis Callahan a koreográfus. És megint nagyon sok tehetséges gyereket tudtunk felfedezni, akiket addig nem ismertünk. Ez mind pozitív élmény volt. Szeretem. Épp valamilyen koncerten elhangzott egy dal belőle, és úgy rácsodálkoztam, hogy de gyönyörű és milyen büszke lehet az ember erre.

Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy egy érték nélküli világban kell léteznünk, ahol nem is tudom, hogy kikből lesznek celebek és sztárok, és mi az, amivel oda ültetik a közönséget.
Én abban hiszek, hogy nekünk mindig meg kell mutatni, hogy van másik, több is, nemesebb is. Az egésznek az a lényege Shakespeare óta, hogy új művek szülessenek, hogy a színházat a kreativitás, a mindig megmutatkozó tehetség éltesse, hogy igenis tartsunk tükröt az emberek elé. Próbáljuk meg őket gazdagítani, nemesíteni, önmagukra ismerni. Hogy a színház mindenkori hivatását ebben a műfajban is teljesítsük be és ne olcsó szórakoztatóipari termékként próbáljunk meg létezni, ringatózni a langyos vízben.



 

CSATLAKOZZ HOZZÁNK


Neked ajánljuk
AJÁNLÓ
HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Ha feliratkozol hetente elküldjük neked a legfrissebb cikkeket.

Neved*:
E-mail címed*:
 

EZT OLVASTAD

Médiaajánlat   Impresszum - kontakt   Adatvédelem   © Minden jog fenntartva - Musicalinfo.hu 2006-2024