Szemenyei János riport

Szemenyei János, mindig közel került az ördögi karakterekhez. Jelentős szerzeménye a Démonológia, rivalizált Krolock gróffal a Vámpírok báljában, és remekül játszotta Nérót a Sztárcsinálókban. Eddigi szerepeiről, és a rá

Szemenyei János, mindig közel került az ördögi karakterekhez. Jelentős szerzeménye a Démonológia, rivalizált Krolock gróffal a Vámpírok báljában, és remekül játszotta Nérót a Sztárcsinálókban. Eddigi szerepeiről, és a rá váró feladatokról kérdeztük:

Óbudán, a nyáron ismét a főszerepet játszottad a Sztárcsinálókban.

Igen, már harmadszor lehettem Néró. Azt a Sztárcsinálók előadást, amelyben először részt vettem, Veszprémben mutattuk be, s egy teljes évadon keresztül, a bérleti előadások sorozatában ment. Akkor még negyedéves voltam a Színművészeti Főiskolán, illetve - a felsőfokú intézmények körében éppen átsorolt - Színművészeti Egyetemen. Majd egy év múltán, a zeneszerző Várkonyi Mátyás és a rendező Nagy Viktor úgy gondolta, hogy újítsuk fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Szolnoki Tibor volt Seneca, Csengeri Attila Kyprios Jézus, én pedig Néró. Vagyis három Néró volt a színpadon. S így afféle több-generációs találkozás jött létre, ami érdekes lehetett a közönségnek is. Amikor pedig ezen a nyáron Nagy Viktor újra színre vitte Zichy kastélyban, Csengeri Attila már egy harmadik szerepben, Senecaként mutatkozott be. Ezek a változások izgalmasak voltak a számomra, hiszen mindannyiszor - a más, illetve a más szerepben fellépő partnerek inspirációjára is - újabb színeket tehettem Néró alakjához.

Láthattunk már sok drámai és zenés szerepben. Melyiket szeretted a legjobban?

Az idei évadtól már a Vígszínház tagja vagyok. De az eddigi legkedvesebb szerepem még Zalaegerszeghez kötődik, ahol négy évig voltam szerződésben. Ez pedig a III. Richárd címszerepe. Nagy kihívás ez a Shakespeare-alak, idősebb művészek szokták életre kelteni. Kivételesnek számít, hogy Bagó Bertalan rendező azt mondta: „Én pedig egy huszonöt éves fiatalemberre osztom Richárdot.” Mérföldkő lett a számomra. Csaknem ilyen kedves szerepem Mozart. Az Amadeusban, Peter Shaffer színművében játszhattam el, amelynek a bemutatója tavasszal, Kecskeméten volt, de a Thália Színház közönsége is láthatta az ősszel. Ha pedig a musicalekre gondolok, nagyon szerettem Alfrédot a Vámpírok báljában. Sajnos, kevésszer játszhattam el. Mert akkor még a zalaegerszegi társulathoz tartoztam, s az ottani feladataimmal nem lehetett volna egyeztetni. Döntenem kellett, s én Richárdot választottam. A Vígszínházban kedvencem lett a Révész, amelyet a Padlásban vettem át elődeimtől. Persze, ez másféle kapcsolat a szereppel, mint amikor egy teljes próbafolyamatban közelíthetem meg. A társulatom hamarosan műsorra tűzi a Hegedűs a háztetőn-t. Színinövendék korunkban megrendezte velünk az osztályfőnökünk, Kerényi Imre, akkor Mótel Kamzojt, a szabót játszottam. Most Eszenyi Enikő rendezésében találkozom újra ezzel a musicallel, már sejtem is, melyik szerepben. Ahogy Zalaegerszegen, úgy a Vígben is számítanak rám a prózai előadásokban, ami fontos számomra. De továbbra sem akarom a musical műfaját kihagyni az életemből. Hiszen nemcsak játszom, énekelek, de zenét is írok - s egyre gyakrabban. Most is több előadásnak szerzem a zenéjét. Decemberi bemutató a Plazma, Garaczi László színműve, amely a kecskeméti repertoárra kerül. A Budapest Bábszínházban januári premier lesz a Rozi az égen, Jeli Viktória és Tasnádi István mesejátéka, Tasnádival ez – a Démonológia, a Magyar zombi, a Tranzit, a Farkas és Piroska, a Fédra fitness után - már a hatodik közös munkánk. Mindenkinek ajánlom, aki a musicales dallamvilágot szereti. (Jegyek a Rozi az égen előadásra ide kattintva vásárolhatóak!) A tervek szerint, ugyancsak januárban kerül az m1 műsorára a Géniusz című televíziós sorozat, amelynek szintén én szereztem a betétdalait.

A Démonológia zenéjéből játszottál-énekeltél nemrégiben, a Pataky Művelődési Központban is.

Szintén negyedéves voltam, amikor Bagó Bertalan - aki később Zalaegerszegre szerződtetett – megrendezte az Ódry Színpadon. Ez volt az osztályunk egyik vizsgaelőadása. De úgy kezdődött, hogy Szőcs Artúr barátommal megírtuk egy – szövegében még korántsem teljes – horror-musical zenéjét. S ahol laktunk, a kollégium egyik pici szobájában meg is hangszereltük. Egyetlen szintetizátorunk volt, Várkonyi Matyitól kaptunk még hangcuccokat. Hála Istennek, a Démonológia olyan sikeres lett, hogy jóval a diplomaosztás után, a Vidám Színpad is műsorára tűzte. Így évekig mehetett. De arra csak most adódott lehetőség, hogy egyetlen zongorával előadhassam, elénekelhessem a Monster of The Wood-ot, az egyik legfőbb dalát. Ami annakidején nem is az én szerepemhez tartozott, nem az én hangomon szólalt meg.

Fotó: Kun Kata